Varázskert Óvoda

A nap folyamán rengeteg hatás éri a gyerekeket. Sokszor pedig annyi “semmittevős” idejük sincs, hogy feldolgozzák az őket ért ingereket. A napok, hetek folyamán pedig csak gyűlnek-gyűlnek a meg nem emésztett dolgok, ott kering a gyerekek lelkében, szívében, ami aztán egy nap, valami apróság hatására kipattan. Lehet, hogy agresszió formájában -önmaga vagy mások ellen-, lehet, hogy a viselkedése változik meg vagy egy(?) rossz álom lesz az a szelep, ahol kiengedi a felgyülemlett feszültséget.

Pedig ezt a stresszt (mert ez is az) nagyon könnyen le lehet vezetni. Mégpedig azzal, hogy tudatosan figyelünk rá, hogyan fejezzük be a napunkat. Az, hogy este a vacsi-fürcsi-fogmosás után milyen rituáléink vannak, hogy hogyan vezetjük le a napot nagyon sokat segíthet a feszültésgek feloldásában. És nem csak a nap lezárásaképpen fontos ez, hanem az éjszakára való ráhangolódásban is. Mivel az agy az éjszaka folyamán tovább foglalkozik az elalvás előtti utolsó gondolatokkal, nagyon fontos, hogy mik is ezek.

Emellett pedig az esti “program” kiváló lehetőséget nyújt arra is, hogy minőségi időt töltsünk a gyerekeinkkel. Tévé, internet és egyéb külső hatások nélkül kicsit elcsendesedjünk, egymásra figyeljünk, együtt legyünk. Nézzünk néhány példát, milyen keretek közt lehet ezt megvalósítani.

Esti mese

A legalapabb alap. Aki elég mesét hallgat gyerekkorában, annak a képzelőereje megerősödik, a személyisége egészséges irányba fejlődik, az a feszültségeit a mese erejével tudja oldani, az a későbbiek folyamán könnyebben fog tudni tanulni, stb. Az a helyzet, hogy a mese témájával okos emberek tucatnyi könyvet írtak már tele, úgyhogy én nem is szaporítanám a szót. De esti mese kell, hogy legyen. Sokáig.

Hangosmese

Hátránya, hogy nem anya/apa ölébe kuckózva anya/apa hangján hallja a gyerek a mesét, előnye viszont, hogy mivel profi színészek mondják fel a könyveket, igazán jól játszanak a hangjukkal (valószínűleg jobban, mint anya/apa). A történeteket ugyanúgy a képzelőerejükkel vetítik ki a gyerekek, mint a normál mese esetében (nem úgy a képernyős meséknél!) Extra előny szülőknek: ha valami miatt nagyon nem érünk rá (mert pl. épp influenzával fekszünk, mint egy darab fa), be lehet kapcsolni a mesét, és a gyerekek az ágyába bekuckózva repülhetnek a képzelet birodalmába. Szerencsére most már elég sok hangos mese ingyenesen is hozzáférhető a neten mp3 formátumban.

Diamese

A diamesélésnek semmihez nem fogható hangulata van. A besötétített szoba, a vetítőgépen megpörkölődő por szaga, ahogy a filmet be kell fűzni és aztán a gyerekek tekerhetik a képkockákat. Az én fiaim imádják, a mai napig! Nem olcsó dolog egy diavetítő, pláne nem a filmek, de életre szóló élményt jelent a gyereknek! (A filmek pedig elég tartósak, ezért a régieket is lehet használni -az én gyerekkori filmjeimet is sokszor megnéztük már- illetve könyvtárakból is lehet kölcsönözni.)

Relaxáció

Én nagyon szeretem a gyerekeim estéit valami egyszerű relaxációval befejezni. Itt találtok egy példát rá. Mese után, már csukott szemmel az ágyban ez a pár perc csodákra képes. Már csak azért is, mert így már kicsi gyerek korban bevezetjük őket a relaxáció, meditáció világába, amit majd a későbbiek folyamán (akár iskolai stressz, akár munkahelyi feszültségek oldására) hatékonyan tudnak alkalmazni. Pár perces időráfordítással valódi hosszú távú befektetés.

Stresszelés

Van, hogy egy gondolat, egy probléma annyira foglalkoztatja a gyereket, hogy nem tud igazán a mesére figyelni, de még a relaxációra sem. Az a jó, ha ezt a zavaró gondolatot szavakba tudja önteni, akkor már könnyebben tudunk neki segíteni. Amikor az én gyerekeimmel történt ilyen, elmeséltem nekik, hogy gyerekként én anno azt csináltam, hogy gondolatban ástam egy lyukat a földbe, beletettem a zavaró gondolataimat, majd rálapátoltam a földet és jó nagyokat ugráltam rajta.(Érdekes, gyerekként ezt a módszert milyen ösztönösen használtam.) Ezután megbeszéltük, ők hogyan tudnak megszabadulni a saját gondjaiktól. Volt ott lufiba fújt és szélnek eresztett gond, problémák, amiket oroszlánok faltak föl, vagy amiket kis papírhajók szállítottak a tenger belsejébe.

Közös mesélés

Az esti mese egy formája az, amikor közösen mondunk mesét, amikor a gyerekek ugyanúgy szerves részei a történet alakulásának, mint mi. Az igaz, hogy a gyakorlat azt mutatja, ebben inkább felpörögnek, semmit lenyugszanak a gyerekek, de néhanapján igazán jó mulatság együtt mesélni. Esetleg lehet egy közös mesét mondani, majd egy relaxációval lecsendesíteni a felajzott kedélyeket.

Mi történt aznap?

A legkisebbekkel érdemes végigmesélni, mi minden történt velük aznap (erre a “módszerre” épülnek az Anna, Peti, Gergő könyvek, és hát szerintem mindannyian tapasztaljuk, mennyire imádják a kicsik). Nem csak azért jó ez, mert így felidéződnek a nap eseményei, szavakba lehet önteni azokat a dolgokat, amelyeket esetleg még nem tudna a gyerek önmagától kifejezni, de nagyon érdekes azt is megfigyelni, egyes eseményeket mennyire másként látnak a kicsi gyerekek és a felnőttek. Illetve, hogy sokszor vannak olyan történések, amelyeken a felnőttek minden további nélkül átsiklanak, a gyerekeknek viszont még fontosak. Jó visszajelzés ez a szülőknek!

Mi volt ma a legjobb?

A Mi történt aznap-nak egy verziója, ha mindenki elmondja, számára mi volt a legjobb az adott napon. Ez arra is kitűnő alkalmat nyújt a szülők számára, hogy látszólag természetes dolgokért megdicsérhessék a gyerekeket. Pl. ha aznap nem vesztek össze, ha nem kellett milliószor rájuk szólni, stb. Sokszor esünk ugyanis abba a hibába, hogy csak annak adunk hangot, ha valami nem tetszik nekünk a viselkedésükben, ha pedig csak úgy “vannak”, azt természetesnek vesszük. Pedig mindannyiunknak jól tud esni, ha néha megdicsérik az ilyen apróságokért is.

Extrém helyzetek

És persze mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan esték, amikor a feje tetejére áll minden. Amikor kibukik valami, amiről nem is tudtuk, mennyire foglalkoztatja a gyereket (“Anya, ugye te sosem fogsz meghalni?!”) Nagyon fontos, hogy ilyenkor ott legyünk mellette, még akkor is, ha közben kismillió dolgunk lenne. Nincs az a dolog, ami fontosabb lenne az ilyen aggódó, megnyíló gyermeklélek megnyugtatásánál!

Akárhogy is alakul az este, figyeljetek rá, hogy jó szájízzel aludjanak el a gyerekek. Hogy anya/apa kedves hangja, a bőre illata, a keze tapintása és a mesék, beszélgetések, imák által a lelke egy-egy darabja velük maradjon egész éjszaka. Ez a tapasztalás lesz majd az, ami egész életén át elkíséri és megvédi.

írta: Hanula Erika

A következetesség szerepe a nevelésben

Írta: Egervári Lilla

Napjainkban elharapódzott egyfajta liberalizmus a nevelésben. A szülők sokszor összetévesztik azt a dolgot, amit úgy hívunk „megtapasztalás”, a mindent megengedéssel. Abszolút igaz, hogy a gyermeknek meg kell tapasztalnia dolgokat, de azért az ésszerűség határain belül. Ugye nem engedhetjük meg, hogy kiugorjon az emeletről, mert kíváncsi rá, milyen érzés zuhanni. De azért mindentől megóvni sem kell, hiszen meg kell tanulnia, hogyan kell egy lépcsőn felmenni, egy mászókára felmászni stb. Viszont korlátokat kell állítani elé, mert nem szabad és lehet mindent, amit egy gyerek szeretne. Ha ezt kiskorában nem tapasztalja meg, annak súlyos következményei lesznek.

Akár a kezelhetetlenségig is fajulhat a dolog. Először még „jópofa” hiszti, aztán egyre elviselhetetlenebb lesz. A közösségbe bekerülésnél nem tud és nem akar alkalmazkodni - főleg ha a szülő ebből is kimenti, kiemeli, elviszi, ha gond van… Sok olyan gyermekkel találkoztam az elmúlt időkben, akiknél semmiféle feladattudat nem alakult ki az iskolás korra, és a pedagógus belepusztulhat a 30 fős osztályban a próbálkozásba, ha a szülő úgy nevelte a gyermeket, hogy neki soha semmi nem „kötelező”. Hogy tudja akkor elérni a pedagógus, hogy ez a csemete 45 percig üljön a helyén és figyeljen, ha őt nem érdeklik a betűk, ő autózni szeretne…

De ennek az ellentéte a túlságosan féltő, óvó szülői magatartás. Nincs szomorúbb annál, amikor egy egészséges gyermek mindentől fél, leképezve a szülei félelmeit. Nem mer felmenni a lépcsőn, felmászni a mászókára, hintázni, szaladni a réten stb. És a szülő ráhagyja, mert kényelmes neki így, a gyermek meg suta lesz. Aki ezen túllép egyszerűen, nem is sejti mennyi szenvedést okoz a gyermekének. Mennyi szorongástól kímélhetné meg a későbbiekben, ha szembenézne saját szorongásaival. A gyerekek kíméletlenek, rögtön odavágják a másiknak, hogy: „Te béna vagy, gyáva vagy!” És ez annak fáj a legjobban, aki találva érzi magát.

Találkoztam olyan szülővel is, aki semmilyen kérdésben nem volt képes dönteni a gyermeke ügyében, pedig tudta, hogy mi lenne jó neki, de – gondolom a félreértelmezett demokrácia jegyében – mindig a 6 éves gyermekre tolta a döntést. Mit gondolnak, ez hogyan hat a gyermekre? Lehet tippelni. (Gondolom többféle válasz lehet itt is a jó.) De az én esetemben az történt, hogy a gyermek agresszív lett, a saját anyukáját éppenhogy csak le nem hülyézte, és határozottan megvetően viselkedett vele.

Gondoljuk el, a gyermek a felnőttre Istenként tekint: védve érzi magát a jó meleg családi fészekben, ahol az ő szülei mindig tudják, mi a jó neki, mit kell tennie. Hát ez a gyermek ezt egy csapásra elvesztette, megrendült a bizalma, mert mindig őrá tolták a döntés felelősségét. Mint egy „kis felnőtt”. De ő gyerek! Legalábbis az szeretne lenni! Kedves Szülők! Engedjék, hogy gyermekük gyermek maradhasson!

A nevelés, az irányítás nem szégyellnivaló dolog! Ne hagyják, hogy gyermekük irányítson! Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet odafigyelni az igényeire. Csak okosan! És nem lehet örökké engedni! Hiszen ha ezt tennénk, egy gyermek sem járna iskolába, és mindenki reggeltől estig vattacukrot enne…

Persze sarkítom a dolgot, csak szeretném felhívni a figyelmet egy jelenségre. Még óvónőtől is hallottam, hogy milyen jó ez vagy az a család, mert mindenben kikérik a gyerek véleményét.

Ez önmagában jó. De ha mindig mindenben a gyerekre hárul a döntés felelőssége, megintcsak a bizalom, a biztonság megrendülését okozhatja.

És visszatérve a címhez: a következetesség nagyon nehéz és fárasztó! De higgyék el megéri! Ha van egy szilárd normarendszer, amihez igazodhat a gyerek, megkönnyítjük a dolgát. És azt is éreznie kell, hogy a cselekedeteinek következménye van. Így tanulja meg a „felelősséget”. És ez nagyon pici dolgokkal, feladatokkal kezdődik a mindennapokban. ( Pl. neki kell meglocsolnia egy virágot..) Aztán folytatódhat azzal, hogy egyedül kell bepakolnia a táskáját. Nem baj, ha kimarad belőle ez-az. Legközelebb már nem fog. De ha helyette csináljuk a dolgokat, sosem tanulja meg, hogy mi a dolga.

Hallottam szülőktől olyat, hogy azért nem viszik el a gyereket magukkal vásárolni, mert mindent meg kell venni neki…Kell! Hát nem kell! Nemet mondani is tudni kell! Itt kezdődik a nevelés. Az életben elég sok nemet kap az ember.

És ehhez is hozzá kell edződni!

Beteg gyerek a közösségben

Reggel van, szól a vekker, sietni kell. A gyereket öltöztetni, készülődni, gyors reggeli és indulás. Miközben a ruháit válogatod, vagy a kiflit vajazod, rápillantasz: valami nem stimmel. Megfogod a homlokát, melegebb, mint szokott. Kezdődhet a dilemma, itthon kéne tartani, talán bujkál benne valami.

A dolgozó anyának nagyon nehéz döntést kell néhány perc alatt hoznia, szólni a munkahelyen, helyettesítést kérni, vagy lemondani egy fontos találkozót. Pedig nincs mese, ha a kicsinek hőemelkedése van, nem mehet oviba.

Előfordulnak nehezen eldönthető esetek. Kicsit folyik az orra. Vajon ezzel még mehet vagy már inkább ne? Köhögött egyet. Vajon fog még? Hurutos volt, vagy sem? Vigyem orvoshoz? Lehet, hogy gyógyszeres kezelésre van szüksége, esetleg fertőz?

ovi

Íme, néhány tünet, amivel egyértelműen nem szabad a kisgyereket közösségbe vinni, lehetőleg még a játszótérre sem:

Hőemelkedés, láz: A testhőmérséklet megemelkedése feltétlenül gyulladásra utal. Jelezheti egy kezdődő fertőző betegség lappangását is. Gondoljunk arra, hogy felnőttként is ledönt a lábunkról minket a láz, ne gyötörjük a gyereket azzal, hogy lázasan bevisszük az oviba. Egy reggel gyorsan beadott kúp sem megoldás! Átmenetileg természetesen csökkenti a lázat, de a közérzet attól még rossz, ha elmúlik a hatás, ismét felszökhet a láz, a kis beteg fertőzi a többieket, és a szívének sem tesz jót a szaladgálás ebben az állapotban. Három láztalan nap után kerüljön újra közösségbe a gyerek.

Hányás-hasmenés: Szintén előfordulhat, hogy fertőző betegség, vírus vagy akár szalmonella okozza. Mindenképp tartsuk otthon a gyereket, amíg kiderül, hogy csak gyomorrontás vagy más áll a háttérben. A hányás, hasmenés során vesztett folyadékmennyiséget igyekezzünk pótolni. Az oviban, bölcsiben nem tudnak erre külön figyelmet fordítani, így még a kiszáradás veszélyének is kitesszük, ha nem tartjuk otthon.

Szokatlan kiütések: A kiütéseknek is számos oka lehet. Okozhatja étel, vagy más allergia, ekcéma, de előfordulhat, hogy valamilyen súlyos fertőző betegséggel van dolgunk. A rubeola, bárányhimlő, skarlát tünete is lehet a kiütés. Mindenképp mutassuk meg orvosnak, lehetőleg ne a bőrgyógyásznál kezdjünk, a körzeti orvos el tudja dönteni, hogy van-e szükség szakorvosi vizsgálatra.

Hurutos vagy ugató köhögés: A köhögés az egyik legkényesebb dolog. Néha heteken át köhécselnek a gyerekek, nehéz őket kikezelni egy torok vagy garatgyulladás maradványából. Ha torokfájásra panaszkodnak, nagyon csúnya, fuldokló, száraz vagy hurutos köhögést produkálnak, vigyük őket orvoshoz.

Nátha: Az orrváladék akkor kóros, ha elszíneződik, besűrűsödik. Ilyenkor mindenképp antibiotikumos kezelésre szorul, mivel a sárgás, zöldes szín a baktériumok elszaporodását jelzi. Természetesen fertőzhet is, de kikezeletlen formája arcüreggyulladáshoz, komoly szövődményekhez vezethet.

Fájdalom: Ha a gyerek hasfájásra, görcsökre, végtagfájdalomra, fülfájásra panaszkodik, vegyük komolyan. Ritka, hogy a gyerekek manipulatív céllal fájlalnák valamilyüket. Természetesen ez is előfordul, nehéz okosnak lenni, mert ha néhányszor már „átvert” ilyesmivel a gyerek, hajlamosak leszünk legyinteni rá egyet. Pedig talán épp akkor „jön valóban a farkas”, amikor már nem vesszük komolyan. Ha tényleg fájdalmai vannak, megfeszíti az izmait, sántít vagy összegörnyed, bízzuk orvosra a helyzet tisztázását.

Arra a bizonyos alkalomra, amikor tanácstalanul állunk reggel a kétséges helyzet előtt, ajánlok egy módszert. Képzeljük el, hogy egészséges gyermekünket visszük az óvodába és az öltözőben mellettünk öltöztetnek egy másik gyereket, aki köhög, náthás. Ha a saját gyermekünkön tapasztalt tünet olyan, hogy az minket már zavarna a csoporttárs esetében, akkor inkább hagyjuk ki az ovit, és forduljunk orvoshoz, vagy kúráljuk házilag néhány napig.

Ha betegen visszük a gyermekünket közösségbe komoly hibát követünk el. Elsősorban veszélyeztetjük a saját gyermekünk egészségét, életét. Egy súlyos betegség orvosi diagnózist, és mielőbbi gyógykezelést igényelne, ehelyett hosszú órák telnek el napközben, amíg nem fordítanak kellő figyelmet a gyermek problémájára. Fertőző betegség esetén egy nap is épp elég, hogy az egész közösséget, akár az egész óvodát végigfertőzzük, hiszen a gyerekek közös mosdót használnak, közös épületrészekben tartózkodnak (tornaterem, folyosó, ebédlő).

A beteg gyerekek között dolgozó felnőttek is könnyen megfertőződnek, az óvónénik, dadusok, tanítók hiányzása pedig épp a gyerekek érdekeit sérti. Kevesebb figyelem jut rájuk, idegen óvónéni fog rájuk vigyázni vagy szétosztják a csoportjukat a többi csoport között. Az ilyesmit egyik gyerek sem kedveli.

Ne engedjük, hogy a rohanó világ, munka, pénz, karrier elterelje figyelmünket az egyetlen kincsünkről, akiért mindezt vállaljuk. Az ő érdekében húzzuk be a féket, ha szükséges maradjunk vele otthon és gondoskodjunk róla. Ne feledjük, hogy a betegségek hátterében pszichoszomatikus okok is állhatnak, gyermekünk talán tudat alatt figyelmeztet minket arra, hogy kicsit elhanyagolva, mellőzve érzi magát.

UG07

Ujjgyakorlatok a szép írásért

A mai világban egyre kevésbé van szükségünk arra, hogy hosszú oldalakat írjunk kézírással. Felnyitjuk a laptop tetejét, és pötyögni kezdünk. Ennek ellenére az olvasható kézírásra mégis szükségünk van. Nem csupán az iskolai évek alatt, hanem a későbbiekben is. A kézírásunkban a személyiségünk, a lelkünk van benne. A kézírás által olyan készségekre teszünk szert, melyek segítenek abban, hogy a kezünkkel, ujjainkkal bonyolult feladatokat hajtsunk végre: operáció, apró alkatrészek szerelése, stb. Kimutatták, hogy akik megfelelő tempóban, mégis olvashatóan írnak kézzel, azoknak fejlettebb az emlékezetük. A kézírás nagyon bonyolult agyi tevékenységet igényel, így jobban bevésődik az, amit kézzel írunk le. Azt tapasztalom, hogy a mai magyar iskolarendszer írásoktatása még semmit sem érzékel a jövő trendjeiből a kézírással kapcsolatban. Egyrészt ez így van jól, tanuljanak csak meg gyerekeink szépen írni. De egyben hiányolom azt a hozzáállást is, hogy egy elsős gyerkőc ritkán kap más segítséget ehhez, mint a plussz két sort az írásfüzetbe….

Most álljon itt néhány gyakorlat, amelyek alkalmasak írásóra előtti bemelegítésre, sőt, ovis gyerekek számára rendkívül hatékonyan készíti fel az ujjacskákat a későbbi bonyolult mozgásokra.

Két tenyerünk az asztalon: egyik kéz ökölbe szorít, másik kéz nyitva marad, majd csere. Ennek változata, amikor mindkét kéz lazán az asztalon van, tenyérrel lefelé, majd egyik tenyerünket felfelé fordítjuk, másikat lefelé, majd csere. Jó tempóban folyamatosan ököl-tenyér felváltva kb fél percig. Majd tenyér fel-le-fordít, szintén fél percig.

Mindkét kéz az asztalon, az ujjainkat egyenként felemeljük. csak az az egy ujj mozdul! Először ajánlatos sorba menni, majd játszhatunk olyat, hogy azt az ujját kell emelnie, amelyiket megérintjük, vagy amelyiket megneveztük!
Ezúttal elbújtatunk egy ujjacskát. Sorban, egyszerre egyet a tenyér alá dugunk.
Két tenyerünket összeillesztjük, és mindig csak egy-egy ujjpárunkat nyitjuk szét.
Csak az ujjbegyeinket érintjük össze, majd egyenként mindet kinyitjuk, visszazárjuk.
Ujjmotolla következik. A jobb kéz középső ujja megérinti a bal kéz mutató ujját, majd fordítva, a bal kéz középső ujja érinti a jobb kéz mutató ujját. Milyen gyorsan sikerül? :)
Körülrajzoljuk a gyerkőc kezét, és minden ujjat más színűre színezünk. A gyereknek azt az ujját kell letennie, amelyik szín nevét kimondjuk.

Még néhány hasznos tanács:

Teremtsünk minél több lehetőséget a mászókázásra, fára mászásra, ahol a gyermeknek intenzíven használnia kell a kezeit!

Kézmosáshoz használjunk hagyományos szappant!

Az én fiam írásképe látványosan fejlődésnek indult, mikor fuvolázni kezdett. Szinte bármelyik hangszer csodákat tehet, de a legegyszerűbb, legelérhetőbb, és leghamarabb sikerélményt adó hangszer a furulya ebben az életkorban.

Egy hétköznapi terület: a konyha. A sütés-főzés olykor fárasztó és egyhangú lehet…de nem akkor, ha engedjük, hogy a gyerekeink segítsenek! Gyúrjanak tésztát, verjék fel a habot, keverjék a pudingot, kenjenek kenyeret, üssék fel a tojást!